Melyik kutyát válasszam?

Tulajdonképpen milyen kutyafajták is léteznek? Ugye most senki nem várja el tőlem, hogy a kutyafajták listáját itt közzé tegyem, de nem is ez a szándékom. Hiszen biztos vagyok abban, hogy minden felelős gazdi utána néz előbb-utóbb kedvencének, hogy megismerje jobban és többet megtudjon arról a kis hűséges lényről, akivel megosztja mindennapjait. Elsősorban ami meghatározza négylábú barátunk életét, az nem a fajtája, nem is termete vagy a kora, hanem a lakhelye. Vagyis a legmeghatározóbb egy kutya életében, hogy városban nevelkedik vagy vidéken. Főleg a lakásban tartott kutyusokra gondolok, amikor a városi ebekről szeretnék szót ejteni. Hiszen teljesen más szerepet tölt be egy vidéki, kertes házban élő kutyus a család életében, mint egy városban, lakásban tartott társa.

Városi kutyák

Bár én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy vidéki, kertes házban is tarthattam kutyát, most mégis a városi kutyusokról szeretnék beszélni. Azt gondolom, hogy az állatok szeretetét, a kutya iránti vonzódást az ember hozza magával, amikor megszületik. Ezt nem lehet megtanulni, vagy erőltetni, ez vagy van, vagy nincs, főleg ami a kutyák iránti elkötelezettséget illeti. Nem mintha a többi állat nem lenne fontos, de azért nem hiába mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja. Ezt csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha kipróbáljuk, milyen érzés is gazdinak lenni?

Milyen kutyafajták valók városba, melyikek tudnak megbirkózni a lakásban való élettel? Ezen a kérdésen ma már mindig elmosolyodom, s csak azt tudom mondani a kutyafajták mindegyike képes erre. Mert ölebbé tud válni a legnagyobb dog is, ha a szeretett gazdi közelében élhet és a vizsla sem akar vadászni másra, maximum a gazdi szeretetére, ha egy légtérben lehet állandóan azzal az emberrel vagy emberekkel akit, akiket szeret. Ugye milyen érdekes dolgok ezek, hogy képesek voltak az erdő farkasaiból jámbor háziállattá szelídülni az emberek kedvéért! Lehet, hogy van mit tanulnunk tőlük? Biztos vagyok benne, hogy egy jó gazdi legalább annyit tanul a kutyájától amennyit a kutyus tőle.

Gondoljunk csak bele, elvárjuk tőlük, hogy akkor végezzék a dolgukat, amikor mi ráérünk kivinni őket, akkor és azt esznek, amit tőlünk kapnak, képesek rendszeresen fürdeni, parancsszóra megcsinálni feladatokat, eltűrni a falakat, szabályokat és akár rövid pórázon jönni mellettünk, amikor futni volna kedvük a szabadban, vagy meghempergőzni a piszokban. Betonon járnak, cipőt és kabátot hordanak, orvoshoz és kozmetikushoz visszük őket és mindezt zokszó nélkül tűrik. Vajon az ő érdeküket szolgáljuk ezzel? Mennyire boldogok ezek a szőrmók lények ilyen körülmények között? Nagyon. Hogy miért? Mert képesek önzetlenül szeretni a gazdájukat és mindent megtenni annak érdekében, hogy a szeretett lény elégedett legyen velük. Egyszóval a kutyák alkalmazkodóképessége határtalan, velük született intelligenciájukat akár meg is irigyelhetnénk mi emberek. Mi emberek, akik bizony önös érdekből tartunk városban, lakásban is kutyákat. Pedig nem éppen odavalók. Félreértés ne essék, én is ebbe a hibába estem, de mit csináljak, ha már nem tudtam kutya nélkül élni. Így hát beszereztem egy városi, nem túl nagy lakásba egy ebet, s bevallom nem bántam meg, ahogy családom egyik tagja sem. Véletlenül került hozzánk ez a pár hetes kis jószág, de rögtön a szívembe zártam, ahogy megpillantottam és ma már nem tudnám elképzelni nélküle a mindennapjaimat, habár 4 év telt el azóta.

A kutyafajták közül melyik a legjobb?

Amikor vidéki házban éltem, skótjuhász kutyáim voltak, boxerem, németjuhászom, foxim, sőt még tacsim is. Szerettem mindet, de a pitbullokról soha nem hallottam. Azt sem tudtam tehát, hogy vannak, akik veszélyesnek tartják őket és sokan a nevelhetetlen ebek közé sorolják ezeket a fajtákat. Soha nem válogattam, rábeszéltek valamelyikre, kaptam egy kölyköt és nem tudtam nemet mondani rá. Most sem volt ez másként. Lesz egy pitbull kutyánk, csak ezt tudtam, legalábbis az apja olyasmi kinézetű. Próbáltak riogatni azzal, hogy ez a fajta kezelhetetlen, veszélyes, de engem már nem lehetett eltéríteni. Felkészültem a kis jövevény fogadására. Eddigi tapasztalataim alapján minden kölyökkutya csodásan néz ki, és ha baj van, bármelyik kutyával is, az főleg a gazdi hibája szokott lenni. Ebben egészen biztos voltam. Ezért is vártam izgatottan és fenntartások nélkül azt a kis szőrmókot, akit eddig csak képről ismerhettem. Igaz ami igaz, apukája nagyon tekintélyes kinézetű volt, de ez számomra csak pozitív jellemzőként szerepelt. Ugyanis szerintem egy kutya akkor igazán kutya, ha akkora, hogy már a megjelenésével is védelmet tud biztosítani. S ahogy elnéztem "aput" nem volt kétséges számomra, hogy a kicsi alkalmas lesz arra a feladatra, amire szánjuk. Vagyis védelmet fog biztosítani, ami a legfontosabb feladatai közé tartozik egy kutyának az én véleményem szerint.

Büszke gazdi lettem

A várakozásomon felül teljesített az a csöppnyi kutyagyerek már az első napon. Nemcsak szép volt, de nagyon okos is, ezt első pillantásra megállapítottam és azt is tudtam, hogy jól választottunk. Mert olyan kutyust kaptunk amilyenre szükségünk volt. Teljesen felfordította és átrendezte az életünket és ez a mai napig is így van.

Vele élünk, vele alszunk és kelünk és vele rójuk nap, mint nap Budapest forgalmas utcáit, ismerkedünk új kutyákkal és emberekkel séta közben és olyan büszkén feszítünk mellette, mint a jó szülők, ha megdicsérik. Pedig az gyakran előfordul, mert barátságos és mindenre kíváncsi, de ha kell, ugat és megvéd, mert megérzi ki a rossz szándékú ember, nem kell uszítani. Nem mondom, hogy mindig, minden zökkenőmentes vele, de alapjában véve nagyon jó kutya és türelemmel viseli el a bogarainkat, ahogy mi is igyekszünk tolerálni az ő szokásait. Ha kell bújós, ha kell vadul játszik, imád fürödni és már emeli a lábát, ha belépünk az ajtón, mert tudja, hogy lábmosás nélkül nem lehet a szobába bemenni. Jelzi, ha jön valaki és nem csak a lakásunk, de az egész ház udvarát a fennhatósága alatt tartja, nagyon komolyan veszi ezt a feladatát is. Csak akkor ugat, ha muszáj, de akkor kiereszti a hangját és úgy hozza mindenki tudomására, hogy itt bizony ő az úr tehát idegenek ne is reménykedjenek abban, hogy észrevétlenek maradhatnak.

Tudom kicsit elfogultnak tűnök, de én mégis azt gondolom, hogy nem vagyok az. Mert akárki akármit mond vagy gondol, szerintem az én kutyusom a világ legszebb, legokosabb és legjobb kutyája, de legalábbis Erzsébetvárosé biztosan!